Harmadik fejezet.

Boby szemszöge

Felmentem Scarlett szobájába, de mikor kopogtam nem jött válasz, így benyitottam. Meglepetésemre Scarlett aludt. Pedig még alig van hét óra. Oda mentem hozzá, és rázogatni kezdtem a vállát.

- Mi van? - nyöszörögte nyűgösen és nehezen felült.

- Mióta alszol? - ültem mellé.

- Négy óta. Mióta hazaértem.

- Akkor most szépen kicsinosítod magad és eljössz velem.

- Minek? É-és hova?

- Andrewhoz és egy laza estét csapunk.

- Én nem megyek. Andrew azt mondta  mást akar csinálni. Én nem fogom zavarni.

- Jaj hagyjad már. Csak zavarban volt és hülyeségeket beszélt.

- Igen?

- Bezony, szívi. Úgy hogy keresek valamit, hogy fel vedd és megyünk.

- Okéé. - adta meg magát, és felállt az ágyból.

...

- Biztos jó ötlet, hogy én is megyek?

- Igen. Andrew anyukája nagyon jó fej. És örülne végre, hogy lány is lesz a társaságban.

- Értem.

- Na itt is vagyunk.-közöltem és bekopogtam. Hamar nyílt az ajtó és Andrew állt elénk egyik kezében késsel a másikban vajas dobozzal.

- Ó...h-hello. - hebegte zavartan és háta mögé dugta a dolgokat.

- Szia. Elhoztam Scarletet ha nem bánod. - vigyorogtam rá és közelebb húztam magamhoz a szőke szépséget.

- Nem, dehogy. - állt arrébb az ajtóban, minket beengedve.

A konyhába mentünk és leültünk a bár székbe. Vagyis, csak Scarlett. Én May-hez vettem az irányt, de még oda tátogtam Andrew-nek egy "ne rontsd el"-t és kimentem a konyhából.

Andrew szemszöge

- Tudod, én nem terveztem ma estére semmit. - szólaltam meg hosszas hallgatás után.

- Akkor miért mondat, hogy mást terveztél? - értetlenkedett.

- Csak...n-nem tudom. - hebegtem.

- Jó. Mindegy. - mosolygott.

- Mit szeretnél csinálni?

- Nem tudom. Talán Boby-ékhoz kéne menni.

Gondolom elég feszélyezve érzi magát Boby nélkül, idegenek társaságában. Mivel még nem igazán ismer.

- Jó, gyere.- fogtam meg óvatosan kezét és magam után húztam a nappaliba.

Anya és Boby nagy beszélgetést folytattak és, csak akkor vettek észre minket mikor leültünk melléjük a kanapéra. Tisztességes távolságban maradtam Scarlettől, bár szívesen ültem volna a legközelebb hozzá.

Édes illata még így is  megcsapta orrom. Próbáltam nem egyfolytában őt bámulni, de elbűvölően nézett ki. Rózsaszín virágos ing és rövid farmernadrág takarta csodás alakját. Telt, formás ajkait sötétebb rúzs színezte.

Arcán enyhe pír képződött mikor szeme sarkából észrevette, hogy szüntelen figyelem. Gyorsan elkaptam a fejem és tekintetem a fehér szőnyegre szegeztem.
Az est hártalévő részében nem nagyon aktivizáltam magam. Halgattam a többiek nevetését és örültem, hogy felszabadultan érzi magát anya közelében. 11 óra környékén Boby mondta, hogy menniük kéne, így kikísértem őket. Bobyval szokásosan kezet ráztunk, majd ami az est legjobb része volt, mikor Scarlett megölelt. Félénk mosollyal húzódott el és intett egyet, majd Bobyval együtt haza vették az irányt.
Hatalmas mosollyal az arcomon bezártam az ajtót és az emeletre vettem az irányt.
- Scarlett nagyon aranyos lány. - jött be a szobába anya.
- Tudom. - feleltem és mosolyom még szélesebb lett.
- Jó ötlet ez kicsim? - nézett rám aggódó tekintettel.
- Nem tudom, anya. Nem szeretnék ezen gondolkodni.
- Rendben. Hagylak aludni. Jó éjt kicsim. - nyomott csókot a homlokomra és egyedül hagyott.
Elmentem gyorsan zuhanyozni, majd boxert és egy felsőt magamra kapva, bevetettem maga az ágyba.

Második fejezet.

Scarlett

Boby szemszöge

- Akkor holnap jövök. Csá! - köszöntem el Andrew-tól és haza felé vettem az irányt.

Nem laktam messze. Körülbelül 15 percre. Elgyalogoltam, de a szomszédházhoz. Becsöngettem és vártam.

Kis idő múlva Scar apja nyitott ajtót. Szigorú apja van, az nem kétség.

- Jó estét, Mr. Ramsay. - köszöntem illedelmesen.

- Neked is Boby. - mosolyodott el hatalmas bajusza alatt. - Mi járatban? Rég voltál már.

- Igen, tudom. Elég elfoglalt vagyok mostanában. Scarlett-hez jöttem.

- Gyere. - invitált a házba. - Fent van a szobájában.

- Köszönöm. - bólintottam, majd felszaladtam az emeleten Sraclett szobája elé és kopogtam.

- Igen? - kiabált ki.

Kinyitottam az ajtót és bekukucskáltam, szétnéztem, majd végleg beléptem.

- Szia!-állt fel, mivel az ágyán feküdt. - Hát, te? - kérdezte kíváncsian miután megölelt.

- Beszélni szeretnék veled.

- Öhmm... oké. Üljünk le. - húzott elő két babzsákot. Leültem a kékbe, ő pedig helyet foglalt a lilában.

- Szóval, emlékszel Andrew-ra? - kezdtem bele egyből.

- Persze. Boby, nem rég mutattad be. Ennyire szenilis én sem vagyok. - nevetett.

- Jó, bocs. A lényeg, amiért jöttem, hogy mit gondolsz róla? - na jó. Ez elég amatőr kérdés volt. Mindegy már.

- Uhhm... Hát... Aranyos volt, meg helyes... É-és gyönyörű volt a szeme. - bambult el egy kicsit. De lehet el is pirult, bár a félhomályban nem láttam rendesen. - Miért? - pillantott fel rám.

- Öö... Tudod, kérdezett rólad. - tényleg? Ennyi telik tőlem? Azt hittem jobb vagyok ennél.

- Valóban? - csillant fel a szeme. Szerintem tetszik neki. Ez jó.

- Igen. Esetleg érdekel?

- Öhhmm... Ja. - felelte halkan. Még sosem láttam Scart zavarban. Aranyos.

- Akkor ennyi. - álltam fel és az ajtóhoz sétáltam. Scar, csak nézett rám.

- Most meg mi van? Már is mész? - pattant fel.

- Ja. Holnap bemegyünk hozzád. Oké?

- Öhmm... oké. Szia. - jött és megölelt.

- Szia. - öleltem vissza és lementem.

- Jó estét, Mr. Ramsay. - intettem be a nappaliba, kifelé menet.

- Neked is.

Bezártam magam után az ajtót és átmentem a saját házunkba.

 Andrew szemszöge

Már az ágyamban feküdtem és gondolkoztam. Hogy min? Magam sem tudom. Mindenen. Nem tudom, mi lesz holnap. Nem tudom mi fog történni azután. Nem tervezek előre, csak kiélvezem a napokat amíg tehetem.

Nem igazán tudom, meddig voltam fent, de hangos csörömpölésre keltem.

Kinyitottam a szemem és nem hittem el amit látok. Boby állt előttem egy kezeslábasban és, ha jól gondolom a kezében is egy kezeslábassal, amit szerintem nekem szánt.

- Mit csinálsz?

- Nézlek téged és várom, hogy fel vedd ezt a kezeslábast, majd menjünk el oda, ahová én mondom. - vigyorgott és idedobta a cuccot.

Morogtam egyet, hisz ellenkezni nem tudnék Boby ellen. Kiszálltam az ágyból és felvettem a kezeslábast. A tükör elé álltam. Olyan vagyok mint egy medve. És így kell kilépnem az utcára. Miért is ne? Jó ötlet. A lényeg, hogy jól fogom magam érezni. Sóhajtottam egyet és leszaladtam a konyhába.

- Szia, Anya. - adtam puszit az arcára.

- Szia, kicsim .- nézett végig rajtam és egy vigyor ült ki az arcán. - Cuki vagy. Na menjetek. - lökött meg.

Kimentünk és elindultunk. Hogy hová, arról fogalmam sincs.

- Hova megyünk?

- A videó tékába.

- Micsoda?

- Ott lesz Scarlett.

- Hát, pont ez az! Lefogjuk magunkat égetni. - motyogtam.

- Szerinted, most nem néznek minket hülyének? Végig sétálunk az egész városon, kezeslábasban. Gondolkozz! És amúgy is ismerem Scart. Tetszeni fog neki a maci.-bökött vállba.

- Igaz.

***

Hamar oda értünk. Benyitottunk és a csengő hangja jelezte, hogy vásárlók jöttek. Amúgy is a hang hallatán mindig megnézi a többi vevő is, hogy ki/kik jöttek be, de most a tekintetek egy jó darabig elidőztek rajzunk. Megmosolyogtatták a viseletünket, majd folyatták azt amit ez előtt. A pulthoz sétáltunk. Scarlett sehol, de más eladó sem volt a pult mögött.

- Scarlett! - hívta Boby és pár perc múlva egy ajtón kijött Scarlett.

- Sziasztok! - köszönt ragyogó mosollyal.

Mikor végignézett rajtunk kitört belőle a nevetés.

- Ez mi rajtatok? - mutatott a "ruhánkra".

- Én kutya vagyok, ő medve. - mutatott be minket Boby.

- Értem. És miben segíthetek?

- Igazából, csak azért jöttünk, mert Andrew elakar hívni téged hozzájuk. Persze én is ott leszek és még az anyukája. Igaz, hogy négyen lennék, de Andrew anyja rohadt jó fej. És én meg megakarom venni a Good Charlotet albumát. Mindegy melyiket, Úgy hogy megyek.

Kettesben maradtam Scarlettel. Kössz Boby.

- Tényleg elakartál hívni? - kérdezte kíváncsian.

- Hát... uhmm... igazából, csak Boby találta ki ezt. Én mást terveztem ma estére. - makogtam összevissza.

- Oh.- hajtotta le fejét. - Akkor, ha nem zavar végezném a dolgom. - válaszolta kissé nyersen.

- Öhm...persze. Szia.

- Szia.

Jó egy hülye vagyok. Miért nem mondtam, hogy igenis elakartalak hívni. ? Idióta. Szidtam magam miközben oda sétáltam Bobyhoz aki a CD-ket nézegette.

- Na mi van?

- Semmi, de nem hiszem, hogy Scarlett jönni akar.

- Dehogy nem. Ismerem. Miből gondolod? - nevetett.

- Mert mikor megkérdezte, hogy tényleg elakarom hívni, én berezeltem és azt mondtam, hogy igazából mást terveztem ma estére. - néztem le a földre.

- Fú, te hülye. - vágott tarkón Boby. - Minek kell elrontanod? Végre van egy lány aki tetszik neked és neki is te. Erre mit csinálsz? Elcseszed, mert te mást terveztél estére, miközben sosem tervezel estére semmit, csak a kanapén punnyadsz.

- Tetszem neki? - döbbentem le.

- Igen, de most gyere. Kifizetem a CD és mennyük.

Visszamentünk a kasszához. Scarlett elvette Bobytól a CD-t. Boby kifizette és elköszönt Scarlett-től egy öleléssel.

- Szia Andrew. - intett nekem szomorúan.

- Szia. - köszöntem csendesen, majd Boby mellé sétálva elhagytuk a videó tékát.

- Haza kísérlek aztán megpróbálom megmenteni az estét és elhozni Scart, de ha nem jönne össze attól tőlem még nem szabadultál meg. - vázolta fel a dolgokat.

- Jó. - nevettem halkan.

Azt út további része érdektelen hülyeségek kitárgyalásáról szólt.  Boby ment Scarlettel beszélni én meg a kanapéra feküdtem és néztem a TV-t.

Első fejezet.

A mai nap is ugyan úgy kezdődött, mint a többi. Anya keltett, ahogy az ágyamba hozta a reggelit. Mindennap elmondom neki, hogy nem kell ennyire elkényeztetni. Letudok menni a konyhába és én is tudok magamnak készíteni reggelit.

Kikeltem az ágyból és a szekrényhez csoszogtam. Kivettem egy farmert, pólót és a fiókból egy tiszta alsót.

Átmentem a fürdőszobába és megmosakodtam, majd felvettem a ruhákat. Szobámba visszamenve felvettem még a cipőmet, fogtam a tálcát és lementem a konyhába.

- Ízlett a reggeli? - kérdezte anya mosolyogva miközben mosogatott.

- Igen. Finom volt. - mondtam és az asztalra tettem a tálcát. - Boby nemsokára jön. Megbeszéltük, hogy elugrunk valahová.-közöltem anyával a mai napom menetét.

- Hová mentek?

- Kiveszünk valami filmet és megnézzük itt.

- Adjak pénzt?

- Nem. Van nekem elég.

- De ha szükséged lenne rá, szólj.

- Szólok, nyugi. - mosolyogtam.

Csengettek vagyis Boby megjött.

- Megyek kinyitom. - indultam volna az ajtó felé, de Boby már bejött. Igaz, hisz adtam neki kulcsot.

- Jó reggelt Mrs. Lewis. - köszönt Boby.

- Szia.- köszönt anya is mosolyogva.

- Csá haver. - rázott velem kezet vigyorogva. - Mehetünk?

- Persze. Szia anya. - öleltem meg anyát. Ha nem teszem meg, megsértődik.

- Sziasztok fiúk. - köszönt mosolyogva.

- Viszlát. - búcsúzott még gyorsan Boby is.

***

A városban bolyongtunk. Három video tékában is voltunk nem volt semmi nyerő film. Még egy bolt volt ahol talán lesz valami jó film. Így bementünk.

Boby elindult a horror filmekhez, de én inkább vígjátékra vágytam. Így kutakodni kezdtem. Nem sokkal később Bobyhoz sétáltam a Másnaposok 2-vel. Nagyon régóta meg akartam már nézni, de mindig későbbre és későbbre halasztottam.

- Találtál valamit? - kérdeztem.

- Nem. Szinte mindegyiket láttam már. Te? - fordult hátra. Én csak bólintottam és felemeltem a DVD-t.

- Még nem láttad? - nézett rám kicsit döbbenten.

- Nem. - ráztam a fejem.

- Akkor kivesszük. - vette ki kezemből és a pulthoz sietett.

Én is utána eredtem. Mikor Boby mellé álltam és felpillantottam a pultosra, egy gyönyörű szőke hajú lány állt és mosolygott ránk.

- Szia Boby! - köszönt vidáman és kijött a pult mögül.

- Hello Scarlett! - ölelték meg egymást.

Halk krákogásomra elváltak egymástól és rám figyeltek.

- Ja, persze. Ő a legjobb haverom; Andrew. - mutatott rám. - Ő pedig a legjobb csaj, Scarlett. - mutatott a lányra, aki nevetett Boby bemutatásán, majd kezet fogott velem. Puha és apró keze volt. Majdnem a fele az én tenyeremnek. Még utoljára rám mosolygott és visszament a pult mögé.

- Kártyátok van?

- Milyen kártya?-kérdezte Boby.

- Kölcsönözni akartok nem? - bólintottunk. - Akkor előbb egy kártyát kell váltanotok és a többi DVD-t már ingyen kivehetitek.

- Akkor kérünk kártyát. - mondta Boby.

- Akkor kérnék 3 £-ot. Aztán kitöltötök egy kis papírt.

Oda adtuk neki a pénzt, majd az adatainkat is leírtuk a lapra és megkaptuk a kártyát.

- Akkor itt a DVD és legközelebb már nem kell fizetnetek, ha nálatok van a kártya. De ha esetleg nem lenne nálatok és úgy vennétek ki filmet, akkor reménykedjetek, hogy én leszek és nem más, mert ő majd nem adja nektek oda. - mosolygott ránk, miközben átadta a táskában lévő filmet.

- Kössz. Majd este lehet hívlak. Szia Scar! - köszönt Boby és a pult fölött megölelték egymást.

- Szia, Andrew. - intett mosolyogva Scarlett. Viszonoztam gesztusát és elindultunk.

Az ajtóban még visszanéztem és tekintetünk találkozott, de ő hamar elkapta a fejét. Lehajtotta és halványan elmosolyodott.

- Honnan ismered? - kérdeztem Bobyt hosszas csönd után. A kérdés már az oldalamat fúrta.

- A szomszédom. Miért? - nézett rám, kissé kaján vigyorral.

- Csak úgy. Eddig sosem láttam a szomszédodban.

- Nem sokszor van otthon. Elszökik. - kuncogott egy kicsit. Ezen csak halványan elmosolyodtam.

- Mesélnél róla egy kicsit? - kérdeztem, enyhén félve.

- Szeleburdi, vicces, kedves, vidám csaj. Elszórakoztatja az embert. És dögös. - vigyorodott el ismét. -Tetszik? - nézett rám, most komolyabb arccal, hangnemmel.

Nem szóltam semmit, csak jelentőség teljesen néztem rá.

- Akarod, hogy beszéljek vele?

- Ha lehetne? - nézett rá. Komolyan! Fiú létemre, úgy viselkedem mint egy tini lány. 

- Filmezés után átmegyek hozzá. Jó?

- Igen. - feleltem izgatottan.

Pont haza értünk. Bementünk; Boby a konyhába ment, valamit előszedni a filmhez, én pedig felmentem anyához köszönni. Szobája előtt, kopogtam, bár így is úgy is bemegyek. Benyitottam, anya az ágyon feküdt és a tévét nézte. Mikor megpillantott mosolyogva felállt és megölelt.

- Milyen filmet vettetek ki? - kérdezte kíváncsian, mikor elváltunk egymástól.

- Másnaposok 2. Tudod, amit megakartam nézni, de mindig halogattam.

Bólintott.

- Menj, nézd. Én lefekszem. - adott puszit, majd visszafeküdt az ágyba. Én pedig lementem a nappaliba.

- Na, haver. Indíthatom? - kérdezte a kanapén ülve Boby.

- Persze. - terültem szét a kanapé másik oldalán.

Boby elindította filmet és már néztük is.