Scarlett
- Akkor holnap jövök. Csá! - köszöntem el Andrew-tól és haza felé vettem az irányt.
Nem laktam messze. Körülbelül 15 percre. Elgyalogoltam, de a szomszédházhoz. Becsöngettem és vártam.
Kis idő múlva Scar apja nyitott ajtót. Szigorú apja van, az nem kétség.
- Jó estét, Mr. Ramsay. - köszöntem illedelmesen.
- Neked is Boby. - mosolyodott el hatalmas bajusza alatt. - Mi járatban? Rég voltál már.
- Igen, tudom. Elég elfoglalt vagyok mostanában. Scarlett-hez jöttem.
- Gyere. - invitált a házba. - Fent van a szobájában.
- Köszönöm. - bólintottam, majd felszaladtam az emeleten Sraclett szobája elé és kopogtam.
- Igen? - kiabált ki.
Kinyitottam az ajtót és bekukucskáltam, szétnéztem, majd végleg beléptem.
- Szia!-állt fel, mivel az ágyán feküdt. - Hát, te? - kérdezte kíváncsian miután megölelt.
- Beszélni szeretnék veled.
- Öhmm... oké. Üljünk le. - húzott elő két babzsákot. Leültem a kékbe, ő pedig helyet foglalt a lilában.
- Szóval, emlékszel Andrew-ra? - kezdtem bele egyből.
- Persze. Boby, nem rég mutattad be. Ennyire szenilis én sem vagyok. - nevetett.
- Jó, bocs. A lényeg, amiért jöttem, hogy mit gondolsz róla? - na jó. Ez elég amatőr kérdés volt. Mindegy már.
- Uhhm... Hát... Aranyos volt, meg helyes... É-és gyönyörű volt a szeme. - bambult el egy kicsit. De lehet el is pirult, bár a félhomályban nem láttam rendesen. - Miért? - pillantott fel rám.
- Öö... Tudod, kérdezett rólad. - tényleg? Ennyi telik tőlem? Azt hittem jobb vagyok ennél.
- Valóban? - csillant fel a szeme. Szerintem tetszik neki. Ez jó.
- Igen. Esetleg érdekel?
- Öhhmm... Ja. - felelte halkan. Még sosem láttam Scart zavarban. Aranyos.
- Akkor ennyi. - álltam fel és az ajtóhoz sétáltam. Scar, csak nézett rám.
- Most meg mi van? Már is mész? - pattant fel.
- Ja. Holnap bemegyünk hozzád. Oké?
- Öhmm... oké. Szia. - jött és megölelt.
- Szia. - öleltem vissza és lementem.
- Jó estét, Mr. Ramsay. - intettem be a nappaliba, kifelé menet.
- Neked is.
Bezártam magam után az ajtót és átmentem a saját házunkba.
Andrew szemszöge
Már az ágyamban feküdtem és gondolkoztam. Hogy min? Magam sem tudom. Mindenen. Nem tudom, mi lesz holnap. Nem tudom mi fog történni azután. Nem tervezek előre, csak kiélvezem a napokat amíg tehetem.
Nem igazán tudom, meddig voltam fent, de hangos csörömpölésre keltem.
Kinyitottam a szemem és nem hittem el amit látok. Boby állt előttem egy kezeslábasban és, ha jól gondolom a kezében is egy kezeslábassal, amit szerintem nekem szánt.
- Mit csinálsz?
- Nézlek téged és várom, hogy fel vedd ezt a kezeslábast, majd menjünk el oda, ahová én mondom. - vigyorgott és idedobta a cuccot.
Morogtam egyet, hisz ellenkezni nem tudnék Boby ellen. Kiszálltam az ágyból és felvettem a kezeslábast. A tükör elé álltam. Olyan vagyok mint egy medve. És így kell kilépnem az utcára. Miért is ne? Jó ötlet. A lényeg, hogy jól fogom magam érezni. Sóhajtottam egyet és leszaladtam a konyhába.
- Szia, Anya. - adtam puszit az arcára.
- Szia, kicsim .- nézett végig rajtam és egy vigyor ült ki az arcán. - Cuki vagy. Na menjetek. - lökött meg.
Kimentünk és elindultunk. Hogy hová, arról fogalmam sincs.
- Hova megyünk?
- A videó tékába.
- Micsoda?
- Ott lesz Scarlett.
- Hát, pont ez az! Lefogjuk magunkat égetni. - motyogtam.
- Szerinted, most nem néznek minket hülyének? Végig sétálunk az egész városon, kezeslábasban. Gondolkozz! És amúgy is ismerem Scart. Tetszeni fog neki a maci.-bökött vállba.
- Igaz.
***
Hamar oda értünk. Benyitottunk és a csengő hangja jelezte, hogy vásárlók jöttek. Amúgy is a hang hallatán mindig megnézi a többi vevő is, hogy ki/kik jöttek be, de most a tekintetek egy jó darabig elidőztek rajzunk. Megmosolyogtatták a viseletünket, majd folyatták azt amit ez előtt. A pulthoz sétáltunk. Scarlett sehol, de más eladó sem volt a pult mögött.
- Scarlett! - hívta Boby és pár perc múlva egy ajtón kijött Scarlett.
- Sziasztok! - köszönt ragyogó mosollyal.
Mikor végignézett rajtunk kitört belőle a nevetés.
- Ez mi rajtatok? - mutatott a "ruhánkra".
- Én kutya vagyok, ő medve. - mutatott be minket Boby.
- Értem. És miben segíthetek?
- Igazából, csak azért jöttünk, mert Andrew elakar hívni téged hozzájuk. Persze én is ott leszek és még az anyukája. Igaz, hogy négyen lennék, de Andrew anyja rohadt jó fej. És én meg megakarom venni a Good Charlotet albumát. Mindegy melyiket, Úgy hogy megyek.
Kettesben maradtam Scarlettel. Kössz Boby.
- Tényleg elakartál hívni? - kérdezte kíváncsian.
- Hát... uhmm... igazából, csak Boby találta ki ezt. Én mást terveztem ma estére. - makogtam összevissza.
- Oh.- hajtotta le fejét. - Akkor, ha nem zavar végezném a dolgom. - válaszolta kissé nyersen.
- Öhm...persze. Szia.
- Szia.
Jó egy hülye vagyok. Miért nem mondtam, hogy igenis elakartalak hívni. ? Idióta. Szidtam magam miközben oda sétáltam Bobyhoz aki a CD-ket nézegette.
- Na mi van?
- Semmi, de nem hiszem, hogy Scarlett jönni akar.
- Dehogy nem. Ismerem. Miből gondolod? - nevetett.
- Mert mikor megkérdezte, hogy tényleg elakarom hívni, én berezeltem és azt mondtam, hogy igazából mást terveztem ma estére. - néztem le a földre.
- Fú, te hülye. - vágott tarkón Boby. - Minek kell elrontanod? Végre van egy lány aki tetszik neked és neki is te. Erre mit csinálsz? Elcseszed, mert te mást terveztél estére, miközben sosem tervezel estére semmit, csak a kanapén punnyadsz.
- Tetszem neki? - döbbentem le.
- Igen, de most gyere. Kifizetem a CD és mennyük.
Visszamentünk a kasszához. Scarlett elvette Bobytól a CD-t. Boby kifizette és elköszönt Scarlett-től egy öleléssel.
- Szia Andrew. - intett nekem szomorúan.
- Szia. - köszöntem csendesen, majd Boby mellé sétálva elhagytuk a videó tékát.
- Haza kísérlek aztán megpróbálom megmenteni az estét és elhozni Scart, de ha nem jönne össze attól tőlem még nem szabadultál meg. - vázolta fel a dolgokat.
- Jó. - nevettem halkan.
Azt út további része érdektelen hülyeségek kitárgyalásáról szólt. Boby ment Scarlettel beszélni én meg a kanapéra feküdtem és néztem a TV-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése