Harmadik fejezet.

Boby szemszöge

Felmentem Scarlett szobájába, de mikor kopogtam nem jött válasz, így benyitottam. Meglepetésemre Scarlett aludt. Pedig még alig van hét óra. Oda mentem hozzá, és rázogatni kezdtem a vállát.

- Mi van? - nyöszörögte nyűgösen és nehezen felült.

- Mióta alszol? - ültem mellé.

- Négy óta. Mióta hazaértem.

- Akkor most szépen kicsinosítod magad és eljössz velem.

- Minek? É-és hova?

- Andrewhoz és egy laza estét csapunk.

- Én nem megyek. Andrew azt mondta  mást akar csinálni. Én nem fogom zavarni.

- Jaj hagyjad már. Csak zavarban volt és hülyeségeket beszélt.

- Igen?

- Bezony, szívi. Úgy hogy keresek valamit, hogy fel vedd és megyünk.

- Okéé. - adta meg magát, és felállt az ágyból.

...

- Biztos jó ötlet, hogy én is megyek?

- Igen. Andrew anyukája nagyon jó fej. És örülne végre, hogy lány is lesz a társaságban.

- Értem.

- Na itt is vagyunk.-közöltem és bekopogtam. Hamar nyílt az ajtó és Andrew állt elénk egyik kezében késsel a másikban vajas dobozzal.

- Ó...h-hello. - hebegte zavartan és háta mögé dugta a dolgokat.

- Szia. Elhoztam Scarletet ha nem bánod. - vigyorogtam rá és közelebb húztam magamhoz a szőke szépséget.

- Nem, dehogy. - állt arrébb az ajtóban, minket beengedve.

A konyhába mentünk és leültünk a bár székbe. Vagyis, csak Scarlett. Én May-hez vettem az irányt, de még oda tátogtam Andrew-nek egy "ne rontsd el"-t és kimentem a konyhából.

Andrew szemszöge

- Tudod, én nem terveztem ma estére semmit. - szólaltam meg hosszas hallgatás után.

- Akkor miért mondat, hogy mást terveztél? - értetlenkedett.

- Csak...n-nem tudom. - hebegtem.

- Jó. Mindegy. - mosolygott.

- Mit szeretnél csinálni?

- Nem tudom. Talán Boby-ékhoz kéne menni.

Gondolom elég feszélyezve érzi magát Boby nélkül, idegenek társaságában. Mivel még nem igazán ismer.

- Jó, gyere.- fogtam meg óvatosan kezét és magam után húztam a nappaliba.

Anya és Boby nagy beszélgetést folytattak és, csak akkor vettek észre minket mikor leültünk melléjük a kanapéra. Tisztességes távolságban maradtam Scarlettől, bár szívesen ültem volna a legközelebb hozzá.

Édes illata még így is  megcsapta orrom. Próbáltam nem egyfolytában őt bámulni, de elbűvölően nézett ki. Rózsaszín virágos ing és rövid farmernadrág takarta csodás alakját. Telt, formás ajkait sötétebb rúzs színezte.

Arcán enyhe pír képződött mikor szeme sarkából észrevette, hogy szüntelen figyelem. Gyorsan elkaptam a fejem és tekintetem a fehér szőnyegre szegeztem.
Az est hártalévő részében nem nagyon aktivizáltam magam. Halgattam a többiek nevetését és örültem, hogy felszabadultan érzi magát anya közelében. 11 óra környékén Boby mondta, hogy menniük kéne, így kikísértem őket. Bobyval szokásosan kezet ráztunk, majd ami az est legjobb része volt, mikor Scarlett megölelt. Félénk mosollyal húzódott el és intett egyet, majd Bobyval együtt haza vették az irányt.
Hatalmas mosollyal az arcomon bezártam az ajtót és az emeletre vettem az irányt.
- Scarlett nagyon aranyos lány. - jött be a szobába anya.
- Tudom. - feleltem és mosolyom még szélesebb lett.
- Jó ötlet ez kicsim? - nézett rám aggódó tekintettel.
- Nem tudom, anya. Nem szeretnék ezen gondolkodni.
- Rendben. Hagylak aludni. Jó éjt kicsim. - nyomott csókot a homlokomra és egyedül hagyott.
Elmentem gyorsan zuhanyozni, majd boxert és egy felsőt magamra kapva, bevetettem maga az ágyba.